A hazai cégek 98 százalékénak árbevétele nem éri el az EU „kisvállalkozás” definíciójának alsó határát, azaz az évi kétmillió eurót. Európai szemüveggel nézve tehát csaknem az összes magyar cég mikrovállalkozás. A tőkeszerkezet szétaprózottsága nem egyszerűen technikai kérdés, hanem komoly versenyhátrány is az ország gazdasága számára.

Magyarország tízévnyi EU-tagsága alatt a hazai cégstruktúra nem tudott közelebb kerülni a nyugat-európai értékekhez. Az elmúlt néhány évtized társadalmi, jogi és gazdasági környezete olyan kényszerpályára állította a hazai vállalkozók jelentős részét, amelyből társadalmi összefogás nélkül már egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak kilábalni, a probléma ugyanis az üzleti etikára is rányomja a bélyegét. A helyzetet jól szemlélteti, hogy a Magyarországnál nyolcszor népesebb Németországban kevesebb mint hatszor annyi cég működik, mint nálunk, így az egy főre jutó cégek számában 40 százalékkal „jobbak vagyunk” a németeknél. Ugyanakkor a felszámolás alá kerülő cégek aránya éves szinten Németországban csak 0,74 százalék, szemben a magyarországi 2,16 százalékkal.

A rendszerváltás óta fokozatosan növekvő és elaprózódó cégstruktúra ingoványos gazdasági környezetet eredményezett még a stabil, tőkeerős vállalkozások számára is. „Ha az EU KKV-definíciója szerinti árbevételhatárokat vesszük szegmensmeghatározási alapnak, azt tapasztaljuk, hogy a hazai cégek 98 százaléka a legalsó, azaz a »mikrovállalkozás« kategóriába esik. Az árbevétel megközelítésű szegmentáció az EU KKV-meghatározásának egy egyszerűsített formája, de jól közelíti a valódi eloszlást” – mondja Pertics Richárd, a BCE Nemzeti Cégtár Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.

A felborult, elaprózódott cég- és tőkeszerkezet komoly versenyhátrányt jelenthet a világpiacon, már méretgazdaságossági okok miatt is. 600 ezer vállalkozásnak másfélszer annyi adminisztrációs terhe van, mint 400 ezernek lenne (Arról nem beszélve, hogy ha csak egy cég lenne Magyarországon, akkor az egész országot egy könyvelő lekönyvelhetné... már, ha egyáltalán szükség van ebben az esetben könyvelésre. A -szerk- megj.), ami nemcsak kolonc a gazdaság hátán, de nyomás alatt tartja a hatóságokat is, amelyek szűkös forrásaik miatt lelassulnak, problémáikat újabb és újabb szabályozók bevezetésével igyekeznek megoldani. „Természetesen egy egészséges gazdaságban a nagyvállalatok mellett fontos helye van a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak is, ám Magyarországon az eloszlás nagyon messze van az ideális állapottól” – mondja a vezérigazgató. (Mint annyi minden más Magyarországon! Egyébként meg mi a fenét csinálhatott volna a sokszázezer elbocsátott alkalmazott, hogy ne haljon éhen a családjával együtt: alapított egy céget, és ha tudott számlásan dolgozott, hogy ne haljon éhen. A -szerk- meg.)

A kormányzat számos szigorító intézkedést tett az elmúlt években a cégstruktúra megtisztítására; a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy az évtizedek óta burjánzó fertőzés növekedése megállt, mégsem sikerült érdemi javuló pályára állítani a cégvilágot (Lásd az előző megjegyzést. Javult bármit is a foglalkoztatási helyzet? Igen? Nem. Na ugye! A -szerk- megj.). A társaságok száma ugyan nem nő tovább, de a vállalkozások cserélődése, a fluktuáció továbbra is rendkívül magas, és a végrehajtás alá kerülő cégek száma is növekszik.

Amennyiben a cégformák oldaláról vesszük górcső alá a hazai társaságokat, szintén komoly rendellenességet tapasztalunk. Jelenleg a cégek több mint 70 százaléka kft., hiszen ez a cégforma adja a legnagyobb felelősségi védettséget a tulajdonosoknak és cégvezetőknek. A korlátolt felelősséggel való visszaélés így igazi magyar jellegzetesség lett, s a helyzet még az utóbbi években is tovább romlott: 2008-ban még közel ugyanannyi betéti társaság működött, mint korlátolt felelősségű társaság. Magával a cégforma elterjedésével még nem lenne probléma, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a megszűnő cégek túlnyomó része tartozásokat hagy maga után, az újonnan alapított vállalatok pedig 80 százalékban köthetőek valamilyen módon korábbi cégekhez. Ez így együttesen egyértelműen a felelősséggel való visszaélés elterjedésére utal.

A sok mikrovállalkozás mellett természetesen van egy szűk tőkeerős magja a cégvilágnak, amelyik meghatározó szerepet játszik az egész gazdaság működésében. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a cégek alig egy százalékát kitevő részvénytársaságokhoz fut be az EU-s pályázati volumenek közel 75 százaléka. „Nyilván technikai okai is vannak, hogy sok esetben csak a részvénytársaságok tudnak a pályázati feltételeknek maradéktalanul megfelelni, az arány mégis az egyensúly felbomlására utal” – mondta Pertics.

Az egészségtelen és egyensúlytalan cégszerkezet annyira elburjánzott, hogy pusztán jogszabályokkal érdemi javulást már valószínűtlen elérni. „Sokkal komolyabb szerepe lehet viszont az oktatásnak, a cég- és jogi információs tájékozódás elterjedésének, az üzleti etikai szint általános fejlesztésének” – véli a vezérigazgató. (Hát ebben téved a vezérigazgató: mindez csak annak megideologizálása, hogy alátámasszák a kötelező kamarai tagságot, amelyik majd szolgáltatja a jogi, és egyéb céginformációkat... biztos bevételt generálva az Optennek, amelyik cég a Nemzeti Cégtár mögött áll. Igazi megoldás majd akkor lesz, ha a gazdaság egyszer tényleg növekedni kezd, és a kényszervállalkozók biztos alkalmazotti álláshoz juthatnak, akkor elindulhat egy normálisabb szerkezet felé a cégstruktúra. A -szerk- megj.) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.