Az informatika drága dolog. Bár logikusnak tűnik, hogy a legtöbb tevékenység gyorsítható, hatékonyabbá tehető általa, azért bőven van példa az ellenkezőjére. Sorozatunkban ilyen, régmúlt eseteket idézünk fel okulásul.

Türelemjáték
Gyorsabb ugyan nem lesz belátható időn belül az ingatlanügyek intézése a földhivatalokban, de drágább igen. A mindmáig "papíralapú" magyar ingatlannyilvántartás - főleg Budapesten - összeomlóban van: már sürgősségi felárért sem tudják betartani a jogszabályokban előírt ügyintézési határidőket.

Aki ingatlanügyletbe fog Magyarországon - elad, vásárol, építési engedélyt kér, kölcsönt az építkezéshez -, az nem kerülheti el a földhivatalokat: a magyar Polgári törvénykönyv szerint az efféle szerződésekhez nemcsak az "írásbeliség" szükséges - vagyis a szóbeli megállapodások érvénytelenek -, az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni a változásokat. Márpedig e kényszerű betérés a földhivatalba időrabló dolog; a fővárosban szerencsésnek mondhatja magát az az ügyfél, akinek hajnali négy órakor megkezdett, kapu előtti sorbanállása eredményeként még aznap kiadják az áhított tulajdoni lapot.  

A hiteles nyilvántartásokat vezető földhivatalok az utóbbi években képtelenek időben ellátni feladatukat, vagyis első fokon 30 napon belül elintézni a beadványokat. Sokszor botrányos jelenetek zajlanak le az irodákban - főleg a fővárosi Benczúr utcában, ahová az összes budapesti ügye tartozik. Az ingatlannyilvántartás akadozásának - bár ez az ügyfeleket aligha vigasztalja - több oka van, mondták kérdésünkre a földhivatalokat felügyelő Földművelésügyi Minisztériumban (FM). A legfontosabb, hogy a 114 körzeti és 20 megyei-fővárosi hivatal nincs számítógépesítve, ugyanúgy papírral dolgoznak, mint évtizedekkel ezelőtt. Eközben a beadványok száma - ezek többnyire tulajdonosváltással vagy zálogjoggal kapcsolatos kérelmek - tíz év alatt megduplázódott: országosan az 1983-as 0,8 millióról 1992-re 1,97 millióra nőtt, ezen belül Budapesten megháromszorozódott, 70 ezerről 221 ezerre emelkedett.  

A fővárosi összeomlás többek között azért következett be, mert az elmúlt években - elsősorban a privatizáció miatt - itt nőtt a leggyorsabban a külön-külön nyilvántartott ingatlanok száma. Korábban egész épülettömbök kaptak egyetlen helyrajzi számot (mondván, azokban minden állami tulajdonú IKV ingatlan), a bérlakások eladása miatt most azonban külön "ingatlanokra" bontják ezeket. Így aztán előfordult, hogy egyetlen állami ingatlanból több tucat magántulajdonú ingatlan lett, s ezt a változássorozatot át kell vezetni a nyilvántartáson. A kárpótlási roham - a közhiedelemmel ellentétben - még hátra van, állítják az FM-ben. Mostanáig ugyanis elsősorban iratmásolatokat kértek a hivataloktól a kárpótlásra jogosultak, a tulajdonjog-átírási versenyfutás még most következik. Ez viszont elsősorban a vidéki hivatalokat érinti majd.  

Azokban egyébként egyelőre jobb a helyzet, mint a fővárosban, többek között azért, mert Budapesten egyetlen központosított földhivatal intézi az első fokú ügyeket, s ott az elmúlt években többezres irathátralék halmozódott fel. Vidéken - a hivatalos adatok szerint még ma is 30 napon belül intézik el a beadványok 85 százalékát, az országos arány pedig 79 százalék. Ehhez azonban tudni kell, hogy a fővárosban mindenki, akinek csak egy kicsit is fontos a saját ügye, 300 forintos "sürgősségi felárat" fizet - pusztán azért, hogy némi esélye legyen a törvényben előírt határidő hozzávetőleges betartására.  

Minisztériumi szakértők szerint, miután a fővárosi kerületek központi földhivatala új épületeket kapott (legalább lesz hová leülniük az ügyintézőknek, mondják a bennfentesek), fél éven belül némileg javulhat a helyzet. Ahhoz azonban, hogy minden úgy menjen, ahogy a jogszabályok szerint mennie kellene, még legalább másfél-két év szükséges. Akkorra talán megszabadulnak a hátraléktól - vélik az optimisták.  

Addig is várható egy újabb földhivatalbotrány az év végére. A kormány ugyanis emelni tervezi a vagyonszerzési, illetve a örökösödési és az ajándékozási illetéket. A törvénytervezet szerint a lakások (illetve bizonyos megszorítással az építési telkek) esetében nem rónának illeték- többletterhet a polgárokra, ám minden más ingatlannál (garázs, műhely, nyaraló, illetve nem építési célú földterület) igen. A kormány kalkulációja szerint ezek vagyonszerzési illetékének kulcsa 5 százalékról 10 százalékra nőne, vagyis egy vételnél például a forgalmi érték egytizedét kellene illetékként a "közösbe" befizetni. Az illetékemelés azonban csak azokra az ügyekre vonatkozna, amelyek a módosítás hatálybalépése után kerültek a "hatóság" tudomására. A törvény elfogadása után, de még a hatálybalépése előtt tehát tömegesen rohamozzák majd meg az ügyfelek a földhivatalokat, hogy a hatóság tudomására hozzák mondjuk az adásvételt.  

Arra tehát nem lehet számítani, hogy a közeljövőben gyorsul a földhivatali eljárás, ám minden bizonnyal - talán már január 1-jétől - drágább lesz. A tulajdonjog bejegyzése például ezer helyett 2 ezer forint lesz (a magánszemélyek által újonnan épített vagy vásárolt lakásoknál maradna ugyan az ingyenesség), a jelzálog törléséért pedig 400 helyett 1000 forintot kérnének. A tulajdonilap-másolatok "ára" is megduplázódna: az első oldalért 100 helyett 200 forintot kellene majd fizetni. A földhivatali illetékbevételek egyébként nem ezeket a szervezeteket illetik meg, az önkormányzatokhoz kerülnek, 1994-től pedig az államkassza is részt kér belőlük. A földhivatalok tehát nem érdekeltek anyagilag a gyors - s ezáltal több illetékbevételt hozó - munkában.

Azok a bevételek sem a földhivatalokat illetik - legfeljebb részben és titokban egyes dolgozóikat -, amelyeket soronkívüli ügyintézésért kérnek magukat nyíltan, újságban is hirdető "vállalkozók". Miután legális út nincs arra, hogy - miként ígérik - "háromnapos elintézési határidővel" vegyenek be beadványokat, a felárból minden bizonnyal földhivatali dolgozók is részesednek. Akik eztán - s ez például a fővárosi zűrzavarban fel sem tűnik - előresorolnak egy-egy "fizető" ügyet.  

A jogszabályok előírásai akadályozzák az ingatlan-nyilvántartás bajainak helyi orvoslását. Miután az ingatlannyilvántartás úgynevezett hatósági munka, nem adható ki "alvállalkozóknak". Hiába jelentkeznek például üzletemberek vagy önkormányzati vezetők, hogy pénzzel, emberrel "beszállnának" a számítógépesítésbe, az adatfeldolgozásba, a szabályok szerint csak "házon belüliek" férhetnek az adatokhoz.  

A mai jogi helyzetben azonban az a legtragikomikusabb, hogy a földhivatali számítógépek még ott sem használhatók, ahol pedig többé-kevésbé működőképesek már. Kilenc megyében már a hivatalokban vannak a komputerek, mostanában "töltik be" őket: a volt Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (jelenleg ÁSZSZ Informatikai Kft.) központi gépeiről letelepítik a megyei adatokat, amelyeket aztán kiegészítenek a tulajdoni lapokról. Önmagában azonban az sem segítene az ügyfeleken, ha ez a munka holnap az egész országban befejeződne, a jelenlegi jogszabályok ugyanis nem teszik lehetővé a gépek "hatósági" használatát, mondjuk a komputeres tulajdoni lapok kiadását. Ez aztán azzal jár, hogy a számítógépesített hivatalokban dupla munkát kell végezni: jelenleg a gépen és a papírokon is vezetni kell a változásokat. A jogszabály-módosítás tervezete - amely szerint ahol már van muködőképes számítógéprendszer, ott használható is lenne - a parlament előtt van ugyan, de a képviselők az idén nem tárgyalják már.

1993, XI. 20. Heti Világgazdaság

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.